A Hard Dog Race többet szeretne elérni annál, hogy egy felejthetetlen verseny-élményt adjon.
Az nem kérdés, hogy az Állatvédelmi Törvény betartása minden kutyatartó és minden állampolgár kötelessége. Mi, a Hard Dog Race alapítói és a verseny szervezői azonban valljuk, hogy, a kutya nem „csak” egy élőlény, hanem társ-állatunk, barátunk, családtagunk. Ezért kiemelt figyelmet, tiszteletet, szeretetet és odafigyelést igényel. Tudjuk, hogy kutyánknak ezt csak akkor adhatjuk meg, és úgy lesz boldog élete mellettünk, ha a megfelelő kutyatartási kultúrát megtanuljuk, és nap mint nap alkalmazzuk is. A Hard Dog Race ezért célul tűzte ki, hogy minden rendelkezésére álló módon igyekszik jobbá tenni ezt az együttélést: példamutatással, ismeretterjesztéssel.
Tudjuk, mit jelent az, amikor: hat láb együtt mozdul, két szív együtt dobban és egy büszkeségnek örülünk! Mindent megteszünk azért, hogy ezt minél többen átérezzék!
A Hard Dog Race gondolata Púza András fejében fogant meg.
A verseny ötletéhez életének néhány meghatározó élménye vezetett el. Ezek közül kronologikusan és jelentőségében is első a kutyákhoz fűződő kapcsolata. Gyerekkorban ejtette rabul a kutyák világa, ahogy ő mondta „kutyaszőrbe kapaszkodva tanultam járni”. Később fontos élmény volt András számára, hogy egy személykereső mentőkutyás csapat tagjaként bővíthette ismereteit. Az itt szerzett tapasztalatok elindították a hobbi kutyatartástól a hivatásos kutyázás irányába.
Majd katonaként szolgált a Magyar Honvédségben, megjárta Afganisztánt, egy 7 hónapos misszióban kutyavezető tűzszerészként. Itt az extrém helyzetekben szükséges kitartás fontosságát és a csapatszellem életmentő erejét tanulta meg. Innen szerelt le kutyájával Roninnal, aki most már, a sok bombakeresések után, élvezi a családi kutya szerepét.
A kutyák szeretete, megértése mellett tetten érhető a HDR gondolatában a harcművészetek, a küzdősportok világa is, amelyet szintén gyermekkorában ismert meg. A tatamin, az edzőtáborok porában, tanulta meg, hogy nincs akadály, amit hittel és akaraterővel ne lehetne leküzdeni, és hogy a sportemberek közösségében tartós, bizalmon alapuló barátságok kötődnek.
Végül, de nem utolsó sorban nagy hatást gyakoroltak rá az extrém akadálypályás futóversenyek, amelyeken versenyzőként indult, és amelyek kutya nélküli előképei a HDR-nek. Egy-egy ilyen kihívás legyőzése után azonban nem hagyta nyugodni a kérdés, hogy „Jó, ez szuper volt! De hol a kutyám?!”
Így szinte adta magát a gondolat, hogy létre kellene hozni egy olyan versenyt, ahol mindezek az erények megmutatkozhatnak, és ezek a tapasztalatok tesztelhetők, bővíthetők. Ezek az élmények együtt teremtették meg Hard Dog Race ötletét.
