Öt a kétszázhoz
Miben különbözik a mantrailing a klasszikus nyomkereső módszertől? A különbség egyszerűbb megértése végett először ejtsünk néhány szót arról, hogy mi az, amiben a kettő megegyezik. Mind a két esetben a kutya rendkívül fejlett szaglószerve áll a feladat elvégzésének középpontjában. Ahhoz, hogy a két módszer közötti különbségek érthetőek legyenek, fontos megemlíteni a szimatoló kutyák munkaeszközének, a nyomkövetés közben használt szerszámuknak, műszerüknek két fontos különbségét az emberi orrhoz képest.
Közismert a kutyák szaglószervének kimagasló minősége, amit legegyszerűbben azzal a példával lehet érzékelhetővé tenni, hogy egy átlagos embernek az orrában a nyálkahártyán kb. ötmillió szagérzékelő sejt van, egy átlagos kutyának kb. kétszázmillió. Ehhez kapcsolódóan természetesen a kutya agyának az a része, amelyik az orron keresztül beszippantott illatanyag elemzését végzi, szintén sokkal fejlettebb, és gyorsabban dolgozik, mint az emberi agynak ugyanezen feladattal foglalkozó része.
Az ember anatómiai adottságaiból eredően az orrán kilélegzett, elhasznált levegő kb. 1/3 részét a következő belégzésnél a benne lévő illatanyagokkal együtt visszaszívja. Ezzel szemben a kutyák (kivételt képez néhány, emberi beavatkozás következtében deformált fej-, illetve orrformájú fajta) orrának anatómiai formája és kialakítása olyan, hogy a kilélegzett levegő oldalirányba távozik, ezért a következő belégzéskor visszakerülő levegőben csak 3-5% arányban van benne a korábban kifújt, elhasznált és illatanyag-összetételét tekintve már kielemzett levegő. Ennek köszönhetően minden egyes belégzéskor, szimatoláskor - ami gyakorlatilag egy kémiai laboratórium mintavételének és az azt követő nagyon gyors elemzésnek felel meg - mindig új és friss mintaanyagot szippant be a kutya. Az összehasonlítás, az állat agyában bekövetkező kiértékelés tehát sokkal hatékonyabb tud lenni, mint az ember esetében, ha valamit szagol.
Ha az ösvény véget ér
A klasszikus nyomkeresés (mantracking) úttörője a XX. század elején Rittmeister von Stephanitz, a német juhászkutyafajta fáradhatatlan, lelkes és befolyásos szakembere volt. Ő tenyésztette az első német juhászkutya-generációkat kifejezetten nyomkereső munkafeladatok elvégzésére. Ezeknek a kutyáknak rendőri és katonai szolgálat során volt a nyomkeresés, nyomkövetés a fő feladatuk. Ezekben az esetekben a keresésben bevetésre kerülő kutya a személyeknek a talaj, a talajburkolat vagy tereptárgyak felületén hátrahagyott illatanyaga nyomán, haladva dolgozik.
Az illatanyag nyomvonalának követését ilyenkor az teszi lehetővé a kutyaszámára, hogy minden ember hátrahagyja a rá jellemző illatanyagot, miközben a talpa, illetve a cipője több-kevesebb ideig érintkezik azzal a felülettel, amelyen áll vagy halad. Lába sok esetben megsérti, elváltoztatja a talaj vagy a talajt takaró növényzet felületét; ezek a legtöbb esetben emberi szem által láthatatlan lábnyomok ahhoz hasonlíthatóak, mint amikor pecsételés során valamilyen minta, rajzolat, struktúra keletkezik a papíron. Amennyiben a kutyával sikerül azonosíttatni a lábnyomok révén hátrahagyott illatanyagot a keresett személyre jellemző illatanyaggal, akkor az erre a feladatra kiképzett kutya követni és keresni képes a "pecsét nyomok" sorozatából összeálló útvonalat. A kutya élettani funkcióit és cselekvéssorozatát ebben az esetben a farkastól örökölt és megmaradt természetes zsákmányszerzői ösztönének az a része irányítja, amelynek a zsákmányszerzésnek a megközelítés, becserkészés, üldözés összefüggéseiben van meghatározó szerepe. A felületen hátrahagyott illatanyag nyomán történő haladás és keresés azonban sok esetben korlátokba ütközhet:
- a nyomot hátrahagyott személy hosszabb távon vízben, patakban haladt;
- egy idegen, erős illatanyag természetes vagy mesterséges módon tönkreteszi a az eredeti nyomvonalat;
- a személy által viselt lábbeli csak kis mennyiségben vagy egyáltalán nem hagy hátra a talajon a személy azonosításához elegendő illatanyagot;
- a személy nem gyalog közlekedett, hanem valamilyen járművön.
Nyomok a levegőben
A mantrailing elméletének alapjai szintén a múlt évszázadig nyúlnak vissza, amikor Freiherr von Grenz, korabeli katonai kutyakiképző próbálkozásokat tett egyes személyek egyéni illata alapján nyomot kereső kutyákat kiképezni. munkájának az jelentett korlátot, hogy nem voltak meg a megfelelő tudományos vizsgálati lehetőségek sem az illatanyag képződéseinek területén, sem a kutyák szaglószerveinek részletesebb megismerésének terén. Ennek hiányában a korabeli kutyakiképzők túl nagy jelentőséget tanúsítottak a talpnyomok okozta talajelváltozásoknak. Csak abból indultak ki, hogy a talajon hagyott talpnyomból, illetve a talajon okozott változás (pl. fűszálak, falevelek összetörése, laza talaj összepréselődése) következtében fölfelé párolgó illatanyagból áll össze a keresett személy egyéni illatanyaga. Ez az elmélet a mai aszfaltozott, betonozott, lekövezett talajviszonyokon, valamint a modern anyagokat és technológiát fölhasználó cipőipari termékek korában már csak nagyon kis mértékben állja meg a gyakorlatban a helyét.
A ma ismert és alkalmazott mantrailing arra az utóbbi évtizedben tett tudományos fölismerésre alapozódik, hogy minden élő emberi test a teljes felületén, folyamatosan váladékanyagokat ad ki, illetve ad le. Ezeknek a váladékanyagoknak a kémiai és fizikai összetétele az emberek különböző táplálékfölvételének és egészségi állapotának függvényében egyénenként változó összetételű, ennek megfelelően minden egyes emberre külön-külön jellemző illatanyagokat tartalmaz. Tehát minden embert körülvesz egy baktériumokból, zsírsavakból, különböző egyéb hormonális anyagokból és leváló, elhalt bőrsejtekből álló felhő. A jelenlegi modern technika által megállapíthatóvá vált, hogy percenként kb. 30-40 ezer darab ilyen mikroszkopikus méretű anyag kerül az embert körülvevő levegőbe. Ezáltal, ha az ember halad, ezekből az anyagokból a levegőben jelenlevő, csak az adott személyre jellemző illatfelhőhöz hasonlítható nyomot hagy hátra maga után. A mantrailing keresőmódszerre kiképzett munkakutya tehát nem a talaj felületén hátrahagyott nyomvonalat keresi, hanem az állat orrával közel egy magasságban, a levegőben lebegő illatfelhő alapján keres és halad tovább.
A kutya azért alkalmas a mantrailing elvégzésére, mert a szagmintavételi és az azt elemző frekvenciája nagyobb, mint amit a jelenleg rendelkezésre álló technikai mérőeszközökkel kivitelezni lehet. ráadásul a kutyaaz elemzés eredményétől függően mindig optimálisan hozzá tudja igazítani a következő mintavétel helyzetét és irányát az előzőhöz, úgy, hogy közben 5-10 km/h átlagsebességgel halad. Szimatolás közben az egészséges kutya légzésritmusa nyugodt állapotban 15/perc. Ez izgalmi állapotban megduplázódik: percenként harminc lesz. A kiképzett vadász- és kereső munkakutyák légzésritmusa szimatolás közben 200/perc, tehát percenként 200 belélegzett illatanyag elemzésének eredménye alapján irányítja a kutyaagya a mozgásszerveit, követve a beazonosított illatfelhőt.
Elfújta a szél
Amennyiben csak a személy megtalálása a cél, akkor általában a kutatást végzők ismerik a keresett személyt, és a mantrailing-et végző kutyának a munkabeazonosítás (identifikáció) része csupán abból áll, hogy megmutatja a személy tartózkodási helyét. Az USA-ban jogilag elismert a rendőrségi, ügyészi, bírósági gyakorlatban, hogy a megfelelő szabályok szerint jegyzőkönyvbe vezetett vizsgálat során a mantrailing-kutya az egyéni illatanyag alapján megtalált személyt egy ellenpróba során több személy közül ismételten kiválasztja és azonosítja.
A mantrailing kutyának a keresésre való koncentrálóképessége a kutya egyéni adottságainak és a munkaterület körülményeinek függvényében 1 és 2 óra között változik. Természetesen a keresett személy által hátrahagyott illatfelhő - hasonlóan a felületi nyomhoz - az idő elteltével arányosan veszít a kutya szaglószerve által hasznosítható értékéből. A kiindulópontnál (place last seen), normál körülményeket feltételezve, a keresendő személy illatanyag-nyomát a jól kiképzett kutyák 12-18 órán belül képesek fölvenni, és megkezdeni annak követését.
Az időjárási tényezők sok esetben erősen befolyásolhatják a mantrailing eredményességét. Melegben fokozódik az emberi szervezet és test bakteriális tevékenysége, tehát töményebbé válik a kibocsátott egyéni illatanyag. Ha a keresett személy feltételezett tartózkodási körzete behatárolható, akkor egy hűvös este vagy éjszaka abbahagyott keresést sok esetben másnap, a meleg napsütésben érdemes újrakezdeni egy frissen megszagoltatott illatanyag-azonosító tárggyal (scent article), az utolsó ponttól (casting around). A melegből hidegre váltó levegő hőmérséklet sok esetben előnyt jelenthet, mert az 1-3 méter magasságban lebegő illatanyag leereszkedik a kutya orrával közel azonos magasságába. A szél és a különböző légmozgások a mantrailing munka legnagyobb ellenségei, mert nagyon gyorsan, és ráadásul sok esetben teljesen kiszámíthatatlanul tönkreteszik a levegőben lévő illatfelhőzetet, eltüntetve a kutya számára használható információkat. A keresett személynek a beazonosított, korábbi tartózkodási helyein (scent pool) működő ventilátor vagy légkondicionáló berendezés szintén tönkreteheti a használható légnyomokat.
Ha még él, megtaláljuk!
A mantrailing oktatásának az ember és a kutya szakszerű és célirányos képzését egyaránt magában kell foglalnia. A kutyának meg kell tanulnia kizárólag a levegőben meglévő egyéni illatanyagra összpontosítva keresni. A kutyát segítő és ellenőrző embernek meg kell tanulnia a keresés/követés közben a kutya testbeszédjeleinek változását (a teljes testtartás, vagy a farok, fej, fül, orr) figyelni, megfelelően értelmezni, és ezekre helyesen reagálni. Bizonyos esetekben ez azt jelenti, hogy hagynia kell a kutyát tovább önállóan dolgozni, más esetekben tudnia kell megfelelően kijavítani a kutyacselekvését. A használt parancsok/kommandók minden esetben kettős jelrendszerben (hang- és optikai szignál) kerülnek elsajátításra. Ennek azért van nagy jelentősége, mert a kriminalisztikai esetekben elbújt, elrejtőzött személy keresése esetén a hangadás veszélyt jelenthet emberre és kutyára egyaránt.
Még életben lévő személyek megtalálásának az esélyét a mantrailing módszer használata sok esetben jelentősen megemelheti. Fontos itt kiemelni az élő jelzőt, ugyanis csak az élő (az esetek nagy részében ez egyet jelent azzal, hogy mozgó, haladó) ember adja le a kutya számára a módszer szerint érzékelhető és azonosítható illatfelhőt. A halott emberi test speciális keresése a kutyakiképzésnek szintén egy külön szakterülete, amelynek az elméleti és gyakorlati része nagyban eltér a mantrailing módszertől.
A mantrailing a rendőrségi és katonai célú feladatok mellett a Nemzetközi Mentőkutyás Szervezet (IRO International Rescue Dog Organisation/Internationale RettungsHunke Organisation) és a nemzetközi mentőkutyás szakma által egyre nagyobb odafigyelésnek és elismerésnek örvend. Ezzel párhuzamosan, mint érdekes újdonságok esetében megszokott, néhány európai országban egyre több kutyatulajdonos érdeklődik a téma iránt, kitűnő szabadidős tevékenység lehetőséget adva ezzel kutyájának. Több jó példa bizonyítja, hogy a hobbi-mantrailingezők klubokba, szervezetekbe tömörült tagjai a kutyáikkal, önkéntes segítőként, nagyon hasznos kiegészítői lehetnek egy eltűnt személy keresésében résztvevő csapatnak
